Íme, a noteszem utolsó oldala. A kis könyvecske átrepülte ismét az óceánt, ezúttal velem, mert arra gondoltam, hogy előveszem, amikor majd a laktanyánál járok és milyen jó lesz, nosztalgikus és emlékezetes, hiába nincsen benne más, csak a vegyjelek. Persze, Miskolcon hagytam azt is. Az almazöld mappában.
Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy meglehetősen sokat foglalkozom a katonakori noteszemmel: nemrég nyitottam neki egy új címkét, de ha ez így megy tovább, csinálnom kell majd egy önálló fejezetet!
No comments:
Post a Comment