„Nem emlékszem pontosan arra, mikor döntöttem el, hogy ismét felkeresem Nagykanizsát, ahogyan azt a napot sem tudom felidézni, amikor elhatároztam: könyvet írok a katonaság történetéből – de az előbbi volt utóbb. Néhány éve összedobtam egy cikket a húsz éves évfordulóra, rövid kis megemlékezést, ami – fogalmazzunk szerényen – nagy siker lett, ezért úgy határoztam, ha csak ennyi kell, hát villámgyorsan rittyentek belőle egy eposzt. Kezdetben nem tartottam elengedhetetlennek az utazást a könyv megírásához. Úgy voltam vele: hamarosan megjön a noteszem a fontosabb dátumokkal, az unokatesóm pedig beszkenneli a korabeli levelezésemet és átküldi Mindezek éppen elég információt kell szolgáltassanak a regényfolyamhoz. Meg is érkezett, mind a kettő. Csakhogy fekete kis jegyzetfüzetemben semmi sincsen az égvilágon, leszámítva a vegyjeleket, így tehát, miután izgatottan átismételtem a periódusos rendszert, a postai küldemények böngészésébe fogtam bele. Ezekkel meg az a baj, hogy állandóan elkalandozok: jó vagy rossz, de – ahogy egyik barátom írta a laktanyáról készült videókat látva – mégiscsak a fiatalságunk emlékei.
Ám a könyvvel valahogy nem akartam haladni. Látnom kellett tehát újra a várost, emiatt kerekedtem fel és így jutottam el – kalandos utakon – a Kanizsa Plaza-ig, 2010. augusztus 28-án, közép-európai idő szerint negyed hat körül.”
/Részlet a "Plázacowboy"-ból/
No comments:
Post a Comment