Az előző cím pedig nem más, mint meglehetősen konkrét utalás Déry Tibor klasszikusára, „A befejezetlen mondat”-ra, mely egészen pontosan tizenhárom esztendőn keresztül porosodott a könyvespolcomon a Hárs utcai kisszobában, de oly mértékben, hogy egykedvűen szürke, csendes napokon, amikor hanyatt vágtam magam az ágyon, kezem összekulcsolva a tarkóm alá tettem és azon kezdtem el elmélkedni, hogy mit kéne csinálni, mielőtt végérvényesen belepusztulok az unalomba: nos, ilyenkor ippeg ráláttam a gerincére.
Aztán felvitte dolgomat a jóisten és átköltöztem a nagyszobába, majd másik kéglibe, igaz: nem messzire akkor még. De a könyv maradt a helyén, marad sokáig. 2006 telén vettem le csak, amikor a hirtelen jött betegségem miatt vagy két hónapig nem tudtunk hazajönni Magyarországról, mert nem mertük megkockáztatni a hosszú repülőutat.
Jó könyv. Ajánlom mindenkinek.
No comments:
Post a Comment