Vannak dolgok, amiket nem értek még. Ilyen például a számok helyesírása magyarul. Kétezerig ugye egybe kell írni, de felette aztán – elvileg – kötőjellel. Vagyis: kétezer-egy január elseje. Kétezer-hat november huszonegy. Kétezer-tíz május hat. Kétezer-tizenegy július negyedike. Hát, nem. Könyörgöm, ebből a századból immár eltelt egy évtizednél is több és még senki nem vette észre, hogy ez így rettentő hülyén néz ki?? Ehhez képest: Ezerkilencszáznyolcvannégy augusztus huszonkilencedike vagy ezerkilencszázkilencvennégy. Magával a dátumformátummal jó ideje az égvilágon semmi gondom: hosszú ideje az amerikait használom a munkában, megszoktam már, nem szeretem és nem is nagyon szoktam számmal kiírni a magyart.
A magam részéről most írtam le a fenti dátumokat kötőjeles formában először és utoljára. És ugyanígy nem fogok pontot tenni a két szám közé, mert valaki azt találta ki. Én 1:28-nál akarom megállítani a videót, hogy alaposabban szemügyre vehessétek a vadászlest. És nem 1.28-nál, mert az tökre mást jelent. Ahogyan nem fogom nagybetűvel írni azt a szót sem, hogy jóisten csupán azért, mert valami vallási fanatikus így találta jónak. Amikor mint szófordulatot használom, hiszen ha Istenről írok, az megint más. Viszont, elnézést, de meglátásom szerint ahhoz például Istennek vajmi kevés köze volt, hogy amikor ezerkilencszázkilencvenhétben átköltöztem a kisszobából a nagyszobába, a magyarországi Miskolcon, a Hárs utcai ganajtanyán...
No comments:
Post a Comment