És íme a szobám, a kanizsai Pelikán panzióban. A képek egy későbbi videóból vannak kivágva, és a felvételt is láthatjátok majd persze, amikor oda érkezünk, ahogy szoktuk: nagyjából időrendben.
Bal oldalt a hátizsákom és meg kell állapítsam: marha sokáig tart kipakolni belőle egyedül. Egyszer fel is adtam majdnem, amikor a kamera már régen feltöltött és én még mindig a szekrény körül tébláboltam. De szükségem volt a hátizsákra, mégpedig üresen, mert abba kellett belerakja a cigit, a pénztárcám, a kamerát, no meg aztán azt a sok finomat és jót, amit majd a boltban veszek!
Jobb szélen pedig a család ősi esernyője. Erre az útra magammal vittem még, de aztán kidobtam végül. Olyan állapotban volt már szegény, hogy nem csupán eredeti funkcióját nem tudta betölteni, hanem gyakorlatilag semmilyen célra nem felelt meg.
No comments:
Post a Comment