Jerikó

A tíz perces út felénél jártunk, amikor életemben először láttam a kanizsai vár helyét és az ennek örömére emelt, szép, elénk színű, répa piros kaput. Nem áll módomban leellenerőzni, de – az utolsó pillanatkép dátumából kiindulva - nagyjából délután négy óra előtt nyolc-tíz perccel történhetett mindez. A taxis elmondása szerint egy cölöpvár állt valaha, ami az idők martaléka lett, ami nem különösebben meglepő, tekintve a mocsaras-lápos vidéket.

Mást is megtudtam azonban ekkor. A laktanyát elbontották. Tesco-t építettek helyette, helyesebben Interspar-t, ezt okvetlenül szükségesnek tartom megjegyezni, mert nem sokkal később, miközben újságoltam neki a hírt, láttam szállásadónőm tekintetén, hogy ez fontos. Később aztán el is jutottam oda, s szemügyre is vehettem az épületet, s ezen a helyen most csak annyit mondanék, ezt is csak félve, hogy esetleg Penny-t, mert az tud még annyira piros lenni néha. Máskülönben, nem ismerem én ezeket a bótokat.

Nem keseredtem el ezen. Jerikó, Jerikó, fala porba hullott rég; élénken emlékszem még a katonaidőkre, és akkor úgy voltam vele, hogy ha egyszer majd véletlenül errefelé járok ismét, hát a legszívesebben porig rombolva látnám újra azt a helyet. Jerikó, Jerikó, mulandó a dicsőség. Tetszik vagy sem, a következő szűk két napot úgyis Kanizsán kellett töltenem, ráadásul vezetőm, midőn elárulta a kaszárnya sorsát nekem, azt is hozzátette:

- Csak néhány épület áll még..

Márpedig ez a mondat, kiegészítve a ténnyel, hogy egy bevásárlóhangárt húztak fel az egykori Dózsa György laktanya helyén, azt jelenti, hogy a területre be lehet menni. És ez sokkal jobb, mintha megmaradt volna az egész komplexum, beleértve a kerítését is. Az lett volna csak az igazán komikus! Régen ki akartam jönni onnét, kézzel-lábbal, de alig-alig engedtek; erre egyszer csak visszamegyek, több mint húsz esztendő múltán és be szeretnék menni, de nem lehet....

Idézet: Beatrice - Jerikó