Kamerával kezemben szálltam le a vonatról tehát és még menet közben, az első vágánynál elkészítettem az előző felvételeket (3:18PM), majd átmentem az állomás épületén, ami mit sem változott, aztán odakint automatikusan jobbra fordultam és nemsokára ott találtam magam a katonaút elején, a büfék mellett, a gőzösöktől nem messze. (Azt hiszem, a térképen sikerült pontosan bejelölnöm a helyet, ahonnan a felvételt készítettem.)
Ekkor eszméltem fel.
Egész idáig ösztönösen cselekedtem, és ma is azt mondom, ha hagyják, ha nem kell szállással és egyéb szükséges, de felesleges dolgokkal vesződnöm, hát egész egyszerűen csak fogom magam és végigmegyek a katonaúton, fel a laktanyáig.
Ám addigra tudatosult bennem, köztük nem egy olyan, melyet jómagam megoldani nem voltam képes. Ezért telefonos segítséget kértem a szemerkélő esőben. Felhívtam Julie-t.
No comments:
Post a Comment