Ez a pálfordulás nekem, mint felelős választónak nem esett jól, de azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy annyira mélyen azért mégsem rázott meg. Addigra kétségkívül eltávolodtam a politikától, de oly mértékben, hogy kilencvenhatban voltam egy ilyen felvételi-elbeszélgetésen, melyen szóba kerülhettek közéleti dolgok is, és én egy harmadik vonalbeli politikust kértem meg előtte: magyarázná már el nekem, ki van kivel, milyen pártok egzisztálnak az adott pillanatban, honnan jöttek és hová mennek. Anyám tanította valamikor, így könnyedén ráállt a dologra, s bár személyesen nem találkoztam a nagy emberrel akkor egyéb elfoglaltságaim miatt, de csinált egy ilyen táblázatot nekem, hogy hogyan alakult az elmúlt hat esztendőben a magyarországi politikai paletta.
A jelentőségteljes diskurzus előtti délután – emlékszem: vasárnap volt - leültem az íróasztalomhoz, magam elé helyeztem a jegyzetet és arra gondoltam, hogy most akkor átolvasom. De aztán inkább felálltam és átmentem a Fekete Hattyúba, amelyik abban az időben nyitva volt még a hét utolsó napján is, hiába nem volt vendég. Ám nem ott költöttem el szerény vacsotámat végül, hanem már itt, az íróasztalom előtt ülve. Rendesen a Sportot olvastam akkoriban az evéshez, és mivel ha ittam, nem ettem, csak a végén, hát egy keddi, Színes Nemzeti Sport kitartott nekem akár tíz napot is, hiába a következő héten újra megjelent. Ám ezúttal nem így történt, amire abból következtetek, hogy másnap, az IC-n, felkészülés közben nem győztem csak kerülgetni a közéleti táblázatot gyengéden körülölelő lencsefőzelék- és pörkölt-foltokat.
No comments:
Post a Comment