Merthogy van egy ilyen vadászles mindjárt Kanizsától északra is, Homokkomárom felé. Fűzvölgy előtt, Hosszúvölgy mellett (C), a 74-es úttal párhuzamosan fut egy földút. Ide tettek ki minken, ennek a legelejére, felügyelni a mezsgyéről letérő és az erdőbe kacskaringózó ösvényt: ha arra jön az öreg néne gombát szedni, szóljunk neki, hogy eddig és ne tovább!
Én meg, miután megvirradt végre, annak rendje és módja szerint bementem a faluba – borért. Kellett az ijedségre. Rettentően féltünk ott hajnalban, helyesebben be voltunk szarva, mert előző éjjel megnéztük a kantiban az "Erdő szelleme" című horrort. Azt. Amelyikben egy jó csajt megkefélnek a gyökerek. De nem ez a lényeg most, hanem hogy azóta tudjuk, mindnyájan: az erdő önálló életet él.
És meglehet, szaporodik is.
Szóval, egyszer csak jövök vissza, hát egy ruszki típusú terepjárót látok, nem messze az őrhelyünktől. Először is nagyon meglepődtem, mert ilyen dzsipekkel csak a pizsamások jártak, s ebből adta magát a következtetés, hogy ha már egyszer le kellet bukni, hát akkor mi megbuktunk – de nagyon. Még szerencse, hogy a gépfegyveremet nem hagytam hátra a társamnak, olyat egy katona nem tehet, pláne őrségben nem, hiába nincsen is lőszere.
És meglehet, szaporodik is.
Szóval, egyszer csak jövök vissza, hát egy ruszki típusú terepjárót látok, nem messze az őrhelyünktől. Először is nagyon meglepődtem, mert ilyen dzsipekkel csak a pizsamások jártak, s ebből adta magát a következtetés, hogy ha már egyszer le kellet bukni, hát akkor mi megbuktunk – de nagyon. Még szerencse, hogy a gépfegyveremet nem hagytam hátra a társamnak, olyat egy katona nem tehet, pláne őrségben nem, hiába nincsen is lőszere.
Nem ám! A vállamra vettem és szabályosan: karomat könyöknél behajtva tartottam előre a pántot és úgy masíroztam – a betonút szélén, a forgalommal szemben – borért.
Visszatérve megszeppentem kissé tehát, de a haver az őrségben ügyet sem vetett rájuk, hanem az imént a bokorban - villámgyorsan - elrejtett flaskákat kérte rajtam számon erőteljesen. Ő már hamarabb felismerte, amit én csak ekkor tudtam meg. Azok a jóemberek vadászok voltak. Úgy látszik, nem szóltak nekik a lőgyakorlatról, mi meg nem zavartuk őket, inkább megittuk a bort. Felnőtt fejjel meg kell állapítsam, hogy óriási felelőtlenség volt ez tőlünk. Elvégre, mi történik, ha valamelyik véletlen seggbe lövi az öreg nénét?? Délután alig bírtuk felszállni a teherautóra, minduntalan egymás nyakába estünk, pedig csak ketten voltunk. A többiek húztak fel minket végül, de csak azt követően, hogy jó alaposan kiröhögték magukat. Valahol Kanizsa szélén megálltunk egy pirosnál, a szigorú, harcsabajuszos őrmester pedig hátraszól:
- Fogátok közre a két tápost!
Így jutottunk át az ÜTI-n szerencsésen, mert senki nem röhögte el magát közben.
No comments:
Post a Comment