Thursday, May 12, 2011

Lake Velence

Itt, a Velencei-tónál viszont már tisztában vagyok a fogyatékossággal és takarékoskodom is szörnyen! Olyannyira, hogy sem Fehérvárból nem vettem fel semmit, sem a többi települést. Iván őrtornyát sajnálom, de kevés volt már az aksiban és nem mertem kinyitni a kamerát miatta. Meg nem is voltam benne biztos, hogy a helyén lesz-e még? De megvolt!

Kicsivel később beborult, az eső szemerkélni, majd normálisan esni kezdett. Ily módon aztán meg végképp unalmas volt az út, és végeláthatatlan, mert marha sokáig zötyög a gyors végig a Balaton déli partján. Egészen eddig nem volt különösebb élmény a vonatozás és én már egészen beletörődtem, hogy hülyeség ez az egész; nem az első és messze nem a legnagyobb az életemben. Úgy voltam vele: nem baj, majd csak eltelik ez a két nap valahogy, aztán már mehetek is Miskolcra megint. Időközben elhatároztam, hogy a visszaúton Siófokon leszállok, mert az hétszentség, hogy még egyszer nem csinálom végig a Budapest – Nagykanizsa vonalat egyetlen lélegzetvételre.

Nem voltam elkeseredett, inkább egykedvű. Beletörődtem a megváltoztathatatlanba. Már huszonkét éve is utáltam ezt az utat és ugyan, mi változott volna időközben?

És ekkor érkeztünk meg Balatonszentgyörgyre.

No comments:

Post a Comment