"Nem volt becsapódás. Előre jelezte a vártán jóval halkabb csörömpölés, a kerekek hangja, a kocsik mély, lassú nyikorgása, hogy egymásnak feszül mozdony és szerelvény. Tompa puffanás hallatszott csupán, ahhoz hasonlatos, amikor egy elegáns tölgyfa- vagy vörösfenyő íróasztalból tövig kihúzod a fiókot, majd egyetlen, határozott és erőteljes, de nem durva mozdulattal visszatolod: ma is fülelnem kell, hogy meghalljam hangját a filmen és amennyiben akkor nem készülök fel rá jó előre, talán észre sem veszem, legalábbis elsiklok felette, mint Fehérvárott Iván őrtornya mellett.
Mégis, paradox módon ez az alig érzékelhető kicsinyke jelzés adta meg a kellő lökést: addig egykedvűen ültem az ellenkező oldalon, most felpattantam és lehúztam az ablakot odaát, hogy megnézzem magamnak az állomást. A vonat elindult, a felüljáró ránk vetette árnyékát."
/Plázacowboy, részlet/
No comments:
Post a Comment